Daksina, azaz felajánlás

g1-e1405162926816   A "daksina" szanszkrit kifejezés, amit általában a Gurunak vagy Istennek való felajánlásként fordítunk. Ezt az oldalt egyfajta felajánlásként készítem. Felajánlásom azoknak szól, akiktől a legtöbb inspirációt kapom ahhoz, hogy életemet abba a mederbe tereljem, melyben minden tett, szó, gondolat és felismerés a valódi lelkiség irányába mutat. Örök hálával tartozom a példamutatásukkal alátámasztott ösztönzésükért.Az említett felajánláson túl az a célom, hogy olyan tartalmakat tegyek itt közzé, melyek a legfontosabb szinten, az egyén szintjén lehetnek alkalmasak változásra, változtatásra késztetni az őszinte Olvasót és elirányítani őt egy olyan, nagyon is valóságos perspektíva felé, amely igazi elégedettséggel, megelégedéssel képes eltölteni bárkit, aki hajlandó valamilyen mértékig az ebbe a perspektívába való behatolásra. Találkozni lehet majd itt idővel a leghétköznapibb, ugyanakkor a legnagyobb igazságokat bemutató példákkal éppen úgy, mint misztikusnak tűnő leírásokkal. Remélem, hogy ez nem fog riasztóan hatni, hiszen az eredeti célomhoz, mint éppen odaillő, legalkalmasabbnak ítélt gondolatokat fogom ezeket használni eszközként. Kellemes olvasást és az olvasottakban való eredményes elmélyülést kívánok minden kedves látogatónak!  

És ha macskás vagyok? Akkor mi van?

Úgy mint "bhakta", nem sok emberre van hatásom és annaál is korlátozottabban csupán. Sosem volt ez máslépp.

Néhol időt és helyet hagyok erre másoknak és a magam életében, hogy meg-megjelenjen valaki, aki erre reagálni kíván valahogy, de nem ez az általános. Nem úgy alakul az életem és benne én magam sem, hogy ez különösebb képpen jellemezzen. Nem hagyok nyomot, talán csak pár esettől eltekintve...

Ezen a ponton azért meg kell jegyeznem hogy volt vagy van az a kívétel, amire feltétlen érdemes megemlékeznem. Nem magam miatt, hanem mert az eset főbb szereplője feltétlen emlékezetet és tiszteletet érdemel: Volt akiről csupá élete legutolsó napján tudtam meg, hogy milyen (nem mekkora!) hatást gyakoroltam rá valamilyen számomra sem ismert módon. Azon a napon megtudtam, hogy a megelőző cirka tíz év alatt megvette a magyar nyelven elérhető összes könyvet, amiről azt gondolta, hogy köze lehet a vaisnava hithez. Srímad, Bhágavatam teljes, Bhagavad-gíta, Caitany Caritamrta stb. Nem csak megvette, de elolvasott mindent és azon keresztül próbált képet kapni rólam és arról, amit a magam sekélyes módján képviselni vagy közvetíteni próbáltam. A helyzet pikantériája, hogy a családjaink régóta álltak egymással ellenséges viszonyban, aminek már az eredeti okáról is csak legendák szóltak, én pedig igyekeztem ezalól kivonni magam... Mára a két család viszonya is enyhült, szinte megbékült. Sajnálom, hogy ehhez az ő eltávozására és annak egészen speciális körülményeire volt szükség...

Nem vagyok egy olyan ember, aki könnyen osztja csak úgy, ami benne van. Kevés kapcsolatot ápolok, de azt maximális felelősséggel igyekszem fenntartani. Ameddig megy.

Ma azonban: az eddigi nyolc (8!) kinti-benti macskánk mellé további 5 érkezett. Az állategészségügyben dolgozó és állatmentő kapcsolatokkal rendelkező lányom keresett ideiglenes szülőket (gazdikat) egy parkoló autó alatt megszült anya cicának és négy kis kölykének. Végül ők is nálunk kötöttek ki. Ideoglenesen vagy végleg... Nem tudom, hogy mit hoz a jövő ezeknek a kis cicáknak, de én boldog leszek akkor is, ha velünk maradnak és abban az esetben is, ha más, megbízható gazdára lelnek. Ez vagyok én. Ez lennék én? Nem tudom. Ezen töröm a fejem. Talán jobb nekem és szerencsésebb, ha a kertemmel foglalkozok és a mentett macskákkal, mint emberekkel, akikért másfajta felelősséget kell vállalni. Nem tudom, de engem ez is kielégít.

Még valami, ami most beugrott. Nem egy közönséges, hanem a legédesebb teher az a felelősség, amit a guruim felé tett ígéreteim rónak ki. Valahogyan mégis csak nyögve nyelősen megy. Akadozva. Nem úgy, mint a macskákról való napi gondoskodás. Jó lenne, ha lendületet kaphatnék ebben is, de egyelőre... Maradnak a macskák és örülök még annak is, hogy legalább ennyi felelősségtudat van a markomban. Talán ez jelenti azt a körülményt és helyzetet, amiben nekem tanulnom kell és meg kell erősítenem a személyes felelősségvállalást. Ha innen nézem, nincs ezzel semmi baj. Meg egyébként sem, mert macskásnak lenni jó....

Gadádhara Pandit

Gadádhara

Holnap lesz Gadádhara Pandit megjelenésének a napja. Srimati Rádharáni a Góra-lílában Srimati Rádharáni Gadádhara alakját ölti fel az ő testében szolgálja Maháprabhut úgy, mint Vrindávanában Damódarát. Maháprbhu és Gadádhara kapcsolata annyira meghitt, hogy a maga teljességében szinte meg sem érthető.

A Rádha és Krisna között fennáló kapcsolat annyira elszakíthatatlan, hogy mikor Krisna megjelent, mint Csaitanya Maháprabhu, Rádharáni sem tudott Tőle távol maradni és elkísérte Őt Gadádharaként. Bhaktivinód Thákur maga is Gaura-Gadádhara múrti formában imádta Rádha-Krisnát.

Amikor Maháprabhu eltávozott, Gadádhara még csak alig múlt 48 éves, de az elválás annyira megtörte, hogy szinte egyik napról a másikra megöregedett. Képtelen volt már a testét megfelelően használni szeretett múrtija szolgálatában és csak nagy nehézség árán volt képes a virágfüzért Gopinátha nyakába akasztani. A karjai szinte bénultakká váltak. Gopinátha ekkor, hogy megkönnyítse Gadádhara imádatát, átalakult és ülő helyzetet vett fel. Tota-Gopinátha a mai napig az egyik leggyönyörűbb Krisna-múrti és egyben egyetlen a világon, amely ülő pózban van.

Mikor Gadádhara már végképp nem tudta elviselni az imádott Urától való fizikai elválást, egyszerűen belépett Tota-Gopináth testébe és így egyesülve Vele hagyta el a világot.

Ha a Góra-líla Gadádharával kapcsolatos eseményeire gondolunk, nem lehet nem emlékezni közben Rádha és Krisna Vrindávanában bemutatott kedvteléseire is.

Nagyhatalom, de miben….

Manapság ott tartunk, mint 40 éve: ilyen-olyan módon minden állam valamilyen módon nagyhatalmi játszmákat vív és a vezetés szintén azt kommunikálja a választók irányába, hogy "jól állunk", "úgyszólván világ elsők vagyunk, ha még ugyan nem azok". Valamiben. Még ez a Magyarország is.Nem ismerek el semmilyen "nagyságot", aminek nincs más alapja, mint hogy hogyan lehet mások kárán és szenvedése árán gazdagodni, a természetet megkárosítani, kiváltságokra számot tartani, a felelősséget pusztán imitálni, közben pedig a felelősségre vonásnak még a lehetőségét is messzire elkerülni.
Srila Bhakti Aloka Paramadvaiti Swami
Elismerem viszont azt a nagyságot, amit Gurudév B.A. Paramadvaiti Swami képvisel. Ő igazi szeretet-nagyhatalom, akiben fel sem merül, hogy anyagi megfontolások alapján tegyen különbséget ország és ország vagy ember és ember, élőlény és élőlény között. Egyformán osztja a szeretetét és törődését mindenki és az élő vagy élettelen környezet minden apró részlete irányába. Ő az a nagyhatalom, amely számomra érdemes arra, hogy elismeréssel és nagy tisztelettel adózzak neki.

Amit a szerelemről tudni lehet…. Már tudom :)

Nem tudom, hogy miért írom ezt éppen ezen az oldalon, csak írom. Az utóbbi időben sok időt töltök az ebben a témában való merengéssel....32 éve nem először szúrt meg Ámor nyila. Az azóta tartó szerelmem a harmadik a "nagy" szerelmek sorában és úgy tűnik, hogy ez jó hosszú kihordású.Az elsőnek egy hirtelen tragédia vetett véget. Imádtam, de sosem mondtam el neki...A másodiknak az vetett véget, hogy fél év után olyan mély és őszinte barátsággá alakult, aminek addig a létezéséről sem tudtam (sőt ha nem velem történik, el sem hinném, hogy van ilyen). Hosszú ideig tartott és kimondhatatlanul sokat kaptam tőle és általa. Ex-szerelmemet és egyben legjobb barátomat szintén elveszítettem. Alig tudtam feldolgozni... Bár addigra tizenöt éve házas voltam már, nem sok kellett volna hozzá, hogy utána menjek. Teljes összeomlás...És most annyit, de annyit gondolok arra, hogy milyen mérhetetlenül nagy az én adósságom a párom irányába! Harminckét év együtt, ebből huszonnyolc házasságban. Harminckét év az életünkből, amiben minden előfordult: szikrázó szerelem, féltés, megbántás, bántódás, öröm és bánat. Szeretet...Emlékszem, hogy miután pár hónap után egyetlen szavas, tömör vallomást tettem neki, sokáig mondogatta, hogy meg volt róla győződve, hogy valamelyik barátnője után koslatok, ezért keresem a társaságát. Én meg meg voltam róla győződve, hogy senki előtt nem volt titok, ki után ácsingózok. Azt hiszem, hogy nagyon is nyilvánvaló volt bárki számára. A barátnői bár aranyosak voltak, sosem vonzottak. Hiányzott valami mindegyikükből. Nem volt saját fényük, színtelenek és kopottak voltak, akiken csak akkor csillant meg valami, ha ő is ott volt és valami nekik is jutott a ragyogásából. Visszatükröztek egy keveset az ő fényéből. Én mindig így láttam.És az én kedves feleségem, aki nem olvassa ezt az oldalt szerencsére, talán sosem fog erről értesülni. Jobb is. Még azt hinné, hogy valami nagy dologra hajtok. Mondjuk egy szűrőre a kerti tóba vagy valami ilyesmi.Többször hallottam már, hogy romantikusként jellemeznek. Azt sem tudom, hogy mi az. Csak így szeretek. A magam módján.És még mindig nem tudom, hogy miért írok most éppen erről és hogy miért jár-kell bennem ezeknek az emléke már napok óta. Jó lenne rájönni, hogy nem valami hülye félelem okozza....

A karma az karma…. Ha másé.

Elkövettem egy hibát a napokban. A FB oldalamon posztoltam egy beszédes képpárt, ami egyfelől a Notre-Dame sajnálatos pusztulását idézi és a felújításra adományozott pénzösszeget (az épp aktuálisat, ami azóta többszörösre duzzadt), másfelől pedig a világ nagy részére jellemző éhezést, nyomort ellátatlanságot, kilátástalanságot, a tiszta ivóvíz és az élethez legalapvetőbb feltételek hiányában való táncot a halállal.  Akik ezt a haláltáncot járják, a Notre-Dame adományozóitól az oda felajánlott támogatásnak a milliomod részét sem kapják. Ez van. Törődjenek bele, hogy csak darabszám emberek, akik nem jelképezik, nem adják vissza (pláne adott helyzetükben) Isten nagyságát, sem a történelmi és a művészeti értékük nem vetekedhet az elporladt székesegyházéval. Hiba volt, mert olyan válasz megírására adott indokot két bhakta ismerősömnek, amitől kis híján falnak mentem. Persze nem kizárható, hogy velem van baj...Egyikük észrevétele annyi volt csupán: "Ez már milyen képmutató... A kettőnek semmi köze sincs egymáshoz". Hát, én nem véletlenül posztoltam azt a képet, hanem mert helyénvalónak érzem és amit megjelenített, tökéletesen egybevág a véleményemmel. Bhaktaként nem fogadtam el sértésként a szavait, de figyelembe véve, hogy egy sértő mentalitás mondatta ezt vele, és nem akarva ennek további táptalajt biztosítani, (részben ezért) eltávolítottam a posztomat.  Ami ezt mondatta vele, a vaisnava apharád mentalitása, ami a lelki életben a létező legnagyobb ellenség. Mondhatni, hogy az ő érdekében léptem.Másikuk, aki egyébként egy kiváló intelligenciájú bhakta, reagált rá pár mondatban egy filozófiai gondolatsorral, ami ugyan helyes, csak nem hiszem, hogy a saját megvalósításának, gyakorlatának a szintjét tükrözi. Lényegében arról írt röviden, hogy mi a létezés célja ebben a világban, hogyan lehet azt beteljesíteni, stb.... Végkövetkeztetés: az éhhalállal küzdő állapota nem más, mint a karma. Ezt főzték, most egyék meg.Még meg is ihlettem, mert két napja csak ebben a témában ír a saját FB oldalán.Hozzáteszem, talán nem teljesen így gondolja, olyan tárgyilagossággal és érzelem nélküliséggel ír mások szenvedéséről és annak (lelki) okairól, hogy az nekem, sőt merem állítani, hogy másoknak is: sok. Még egyszer: filozófiailag helyes állításai voltak, csak éppen első sorban nem filozófusok vagyunk, hanem örök, érző lények.Hirtelen emlékeztetni kezdett pár emberre, akik ugyanilyen érzelemmentesen képesek beszélni másokról, de amint mondjuk a saját vallási közösségük, missziójuk vagy annak tagja válik méltatlannak tűnő áldozatává egy bármilyen külső hatásnak, támadásnak (bárminek), a karmát már sokkal kevesebbszer említik és akkor is csak a nem kívánt hatást előidéző személlyel (személyekkel) kapcsolatban, a közösség tagja pedig áldozattá lép elő.  Az áldozattal kapcsolatban nem merül fel a karmikus visszahatás kérdése. Ő csak méltatlan támadás vagy körülmény áldozata és kész. Valamié, amire még Isten sem adott felhatalmazást vagy lehetőséget? Akkor hogyan történhet meg?Lehetne sorolni: farmközösség eldózerolása Kazahsztánban, Banglades, India több városa, vaisnava templom és a bent lakó bhakták elleni támadás Moszkvában és világ számtalan településén. Aaaaz nem karma.... Neeem isteni terv része.... Neeem tanítás.... Otromba támadás és halál azokra, akik végrehajtották.Abban a szilárd hitben élek, hogy nem lehetünk sem túlfűtöttek a mások iránti negatív érzelmektől, sem pedig érzelemmentesek másokkal kapcsolatban. Mindkettő a fanatizmushoz vezető legegyenesebb út, ami nem csak hogy ellenünk dolgozik, de emellett mások kárára is. Lehetnek bármilyen szép eszméink, ha azt így közvetítjük, azzal nem találunk olyanokra, akik szívesen követnék.Sőt. Éppen hogy eltávolít tőle bárkit, aki elsőként is ilyen magyarázattal találkozik a világ dolgait illetően, hiszen mivel is azonosul, ha nem éppen a saját szenvedésével? És mindjárt ott a feketeleves: ezt érdemled és punktum.  A kommunikáció ne szóljon másról, mint ahol éppen mi magunk tartunk, mert önmagában rontja el a dolgot.Érzünk. Arról nyilvánuljunk meg, hogy mit és hogy mi az, amit érezni szeretnénk. Egyetlen ácsárja sem volt csak filozófus, nem volt egyikük sem érzelemmentes mások szenvedése láttán és nem támogatta ezt a fajta felfogást. Írásaikban kifejtették a vaisnava filozófia legapróbb részleteit is, de nem azért, hogy robotokat neveljenek ezen keresztül.

A mai nap margójára – A szeretett személy halála

A mai nap margójára egy rövid, de nagyon fontos lecke Gurudévámtól...
A szeretett személy halálaHogyan érezzük maguknak, ha elvesztettük azt, akit szerettünk? Ez bárhol megtörténhet.
Egyszer egy asszony elvesztette a gyermekét, és nagyon sokat siránkozott, segítséget kért. Végül azt ajánlották neki, hogy menjen el Buddhához. Megkérdezte, hogyan lehetne segíteni a gyermeken, aki meghalt, és kérte, adjon neki új életet Az Úr Buddha azt mondta, segít neki, de egy feltétellel, hozzon neki mustármagokat egy olyan házból, amelyben még senki sem halt meg. Az asszony reménykedni kezdett, házról házra járt, és kereste a mustármagokat, de sehol sem kapott, mert már mindegyik házban meghalt valaki. Ezután visszament Buddhához. Buddha kérte a magokat, ő pedig azt felelte, hogy nem sikerült megtalálnia. Ekkor Buddha elmagyarázta neki, hogy a halál természetes folyamat, ezen mindenkinek keresztül kell mennie, és nem ő az egyetlen, akinek el kellett szenvednie egy szeretett hozzátartozó elvesztését.Amikor egy szeretett személy eltávozik, az nagyon fájdalmas, hiszen annyira biztonságban érezzük magunkat azokkal az emberekkel, akikkel társulunk. Úgy érezzük, örökké élni fognak, aztán hirtelen azt látjuk, hogy ez a személy, akihez úgy ragaszkodtunk, csak egy halott test, amely problémákat okoz, mert el kell hamvasztani, vagy el kell temetni. Ez fájdalmas dolog a halott családja számára. Ebben a pillanatban arra van szükség, hogy felébredjen a szívedben a bölcsesség, és belásd, hogy ő nem is volt soha azonos az anyagi testtel. Ő lélek, aki már nincs ebben a testben, és a karmájának megfelelően új testet fog kapni. El kell gondolkodni ebben a pillanatban, mert amikor a szeretett személy eltávozik, nagy leckét ad nekünk: azok, akiket szeretünk, nem azonosak a testükkel. A lényegük, a szellemük most már úton van a végtelen felé.És a halál pillanata nagyon komoly dolog, meg kell gondolnunk, hogy Isten rendelkezésére bocsássuk magunkat, mert az életük nagyon rövid. Ilyen módon kell haladnunk a lelki úton, jól ki kell használnunk minden pillanatot, hogy valami komoly dolgot tegyünk, használjuk az értelmünket, mert minden másodperc értékes. Fel sem tudjuk becsülni egy másodperc értékét. Egy másodpercnyi élet sokkal értékesebb, mint bármi más ezen a földön, mert a halál pillanatában nem kapunk még egy másodpercet, még akkor sem, ha miénk a föld összes gazdagsága. Gondoljátok csak el, mennyire értékes az életünk, és mennyi csodálatos dolgot csinálhatunk vele. A legalapvetőbb dolog a tudatunk fejlődése, és egy szeretett lény halála csak még komolyabbá kell tegyen bennünket abban, hogy jól használjuk fel az életünket.Ardzsunát nagyon felkavarta, hogy el kell válnia az Úrtól, mert belátta, hogy teljesen az Ő végtelen kegyétől függ. Ilyen módon mi mindannyian Istentől függünk, és mindig kiszolgáltatottak leszünk. Ha gőgössé válunk, azt hisszük, hogy mindent megtehetünk, mindenre képesek vagyunk, vagy ami még rosszabb, ha másokkal rosszul bánunk, megöljük az állatokat vagy becsapjuk az embereket, ez csak rengeteg problémát fog hozni, ami megállítja a növekedésünket. Ezért, amikor egy szeretett személy elhagy bennünket, ez létrafokul szolgál a lelki fejlődésünkhöz.Mássz föl ezen a létrán kitartóan és odaadással, és hódolj meg az életeddel az Úrnak. Ő tudja, hogyan viszonozza ezt feléd. Tőle kérj segítséget, hogy úrrá légy ezen a fájdalmon. És ha nekünk kell meghalnunk, és mi hagyjuk hátra a szeretteinket, ha reménykedünk abban, hogy ismét találkozunk, akkor ez a találkozás lelki tudatban történik, és nem egy másik anyagi helyzetben. Fontos arra vágyakozni, hogy visszatérjünk Istenhez, ahol együtt lehetünk Vele és az örökre felszabadult lelkekkel, és ahol nincs sem elválás, sem szomorúság. Így mutatja meg nekünk a lelki tanítómesterünk, hogy az élet és a halál különféle létrafokok, és Isten azt akarja, hogy ezekre lépjünk. Boldogság és szomorúság, gazdagság és szegénység csak különféle arculatai annak a világnak, amelyben mindenki egyformán a kegytől függ.Sokszor felszínes módon élünk, amikor éppen nem tapasztaljuk valaki elvesztését. Nem szabad így élnünk. Meg kell keresnünk a lényeget, mindennek a szent lényegét.-Swami B.A. Paramadvaiti-

Achar és prachar, avagy a helyes viselkedés és az azzal igazolt vagy hitelesített tanítás

Sokadszor hallgattam ma meg egy felvételt a Civil Rádió archívumából. Már nem is emlékszem, hogy melyik évben született, de a műsor témája részben egy emlékezés volt Mahátma Ghandira a születésének az évfordulója alkalmából.Ezen a felvételen szerepel egy anekdota Gandival, illetve a tanítással kapcsolatban, amit átadott egy egész generációnak és hogy ebben milyen szerepet adott a saját példamutatásának a legapróbb részletekben is. Egy alkalommal egy asszony jelent meg nála a fiával, akinek volt egy rossz (illetve egészségtelen és ennél fogva rossz) szokása: élt-halt a cukorért. Talán úgy általában az édességért... Hiába kérte, fenyegette, tiltotta, a fiú csak nem hagyott fel a túlzott cukorfogyasztással, ezért azt anya azt gondolta, hogy ha van valaki, akire a fiú talán még hallgat, az Ghandi lesz. Elmondta a Mahátmának, hogy mit is szeretne tőle: ismételje meg ő is a fiúnak az ő kérését vagy tiltását.Ghandi azt felelte az asszonynak: - Rendben, beszélek vele. Hozd el hozzám egy hét múlva.Az asszony nagyon csodálkozott és nem értette, hogy miért várakoztatják ennek az egyszerű kérésnek a teljesítésével, amire ráadásul Ghandi rá is bólintott. A fia is itt van. Minden és mindenki együtt van. Akkor most miért?- Kérlek, Mahátma! Hiszen itt van a fiam! Miért nem most beszélsz vele?-  Csak menj, és gyertek vissza egy hét múlva - vágta tá Gandi, és nem mondott többet.Egy hét múlva az asszony újra eljött hozzá a fiával és Gandhi azonnal elismételte a fiúnak az anyja intelmeit: - Hallottad, hogy mire kért az anyád. Ugyanezt tanácsolom én is. Érd be csak annyi cukor fogyasztásával, amennyi még egészséges. Mérsékeltebben élj vele - ennyit mondott csak és már be is fejezte.Az anya persze hálás volt neki, de csak nem hagyta nyugodni a kíváncsiság és megkérdezte Ghanditól, hogy ugyanezt miért nem mondta el egy héttel korábban. Van talán valami különleges oka annak, hogy egy hetet kellett rá várni?- Ja? Nem. Semmi különös - mondta a Mahátmá. - Csak egy héttel ezelőtt még én is sok cukrot ettem....Nagyon rövid és egyben nagyon nagy tanulságot rejtő történet, ami nem csak a saját példára hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy nem elég a változást elhatároznunk (bár természetesen ez az első lépés), hanem időt kell adnunk még saját magunknak arra, hogy az megvalósulhasson az életünkben. Hogyan várhatnánk másoktól, hogy azonnal másképpen cselekedjenek, mint a mi az ő számukra természetes, csak azért, mert ezt kérjük tőlük?....

Nehézségek

Általában amikor olvasok, késztetést érzek, hogy mindent olvassak egyszerre. A Bhágavatammal egyidejűleg a Gítát, a gószvámík írásait, és az újabb korok kiemelkedő vaisnava szerzőinek könyveit. Minden témában minden kapcsolódó írást együtt. Rossz beidegződés. Egyfelől nehezen kezelhető, másrészt meg a értelmetlen. A gyakorlata is kivitelezhetetlen lenne számomra.Ma mégis ugyanezt éreztem Sríla Gurudéva Paramadvaiti Szvámí  Írásait kézbe véve. Hogy mindet akarom egyszerre. Tulajdonképpen nem is tudtam, hogy mi az, amit keresek köztük vagy mire van éppen szükségem.Aztán kinyitottam az egyik könyvét találomra és nem olvastam semmi mást, mint annak egyetlen rövid fejezetét, ami alig több egy bekezdésnél. Srí Guru tálcán kínálta azt, ami éppen mindennél jobban kellett és ami mintha ismétlése lett volna a fél órával korábban, Késava Maharádzsal folytatott telefonbeszélgetésnek.Ebből szemezgetve néhány gondolat:
"...Ami létre jön, az Isten kegyéből jön létre, hasonlóan: a nehézség is Isten kegye... Ha a megoldás érdekében magasabb tudatszintre emelkedünk, akkor megérthetjük, hogy ezek a gondok gyakorlatilag jó hatással voltak ránk... A fejlődés közben újabb és újabb dolgokat kell megtanulnunk... Üdvözöljük hát a nehézségeket - jó okunk van rá!"
 

Vámana Déva és Dzsíva Gószvámí megjelenése

Vámana Déva megjelenése

Ma Vámana Déva megjelenésére emlékezünk. Erről az eseményről, okáról és kimenetéről a Srímad Bhágavatam 8. Énekének 18. fejezete számol be és két fontos üzenete van ennek mindenki számára.Történt abban az időben, hogy Prahlád Maharádzs (akire mint az Úr egyik legkiemelkedőbb bhaktájára gondolunk) unokája, Bali Maharádzs nagyapjának a démoni természetét és hajlamait örökölve 100 hatalmas áldozatot mutatott be, melyek eredményeként a félistenek hatalmát is megrengette és az egész világ uralkodójává vált. A félistenek kétségbeesésükben az Úr Visnuhoz fordultak segítségért és kérték, hogy vessen véget az áldatlan helyzetnek. Visnu jószándékáról és beleegyezéséről biztosította a félisteneket, majd pedig Bali megleckéztetésére felvette Vámana Déva alakját és aként jelent meg a Földön.Vámana Déva Visnu ötödik inkarnációja és egy törpe (ma talán liliputinak neveznénk) bráhmana külsejével bírt. Visnu ebben az alakjában látogatta meg Balit, aki démonikus természete ellenére is kifogástalan vendégszeretetben részesítette Őt, ahogyan a védikus előírások diktálják. Becsülte, mint vendéget és tisztelte, mint bráhmanát. Miután megvendégelte, feltette az előírásos kérdést: mit tehetne még, amivel az elégedettségét szolgálhatná.Vámana Déva mosolyogva csak annyi területet kért Bali Maharádzstól, amennyit három lépéssel át tud szelni. Bali rendkívül nagyra értékelte a bráhmana szerénységét és persze örült is, hogy úgyszólván semmibe sem kerül a kérés teljesítése, ígyhát örömmel adta a beleegyezését.Vámana még mindig mosolygott és elképzelhetetlen mértékű és gyorsaságú növekedésbe kezdett. Két lépsébe telt csupán, hogy átszelje az univerzumot és nem volt már hová lépnie. Megkérdezte hát Balitól, hogy hvá helyezhetné harmadikként a lábát, mire Bali felismerve önnön kicsinységét dandavatját ajánlotta Vámana Déva előtt és arra kérte, hogy helyezze lótuszlábát az ő fejére. Vámana örömmel teljesítette a kérdést és megáldotta ezzel Balit. Bár innentől "hivatalosan" is rendelkezett Bali Maharádzs életével és birodalmával, Ő mindkettőt meghagyta Balinak, de röviden emlékeztette rá, hogy mekkora baj forrása lehet a büszkeség, ha nem ismeri fel az ember és hagyja, hogy az eluralkodjon rajta és az életét irányítsa.A büszkeség hibájára való figyelemfelhívás mellett a a történet másik fontos üzenete az, hogy semmit sem számít a születés (erre sem lehetünk büszkék) és nem ad előjogot semmire. A példa igazolja a legjobban: Hiranyakasipu Balinál is összehasonlíthatatlanul nagyobb hatalommal rendelkező démon volt, aki úgyszintén arra "kényszerítette" Visnut, hogy eljöjjön ebbe a világba, mint Nrisimhadéva és leszámoljon vele. Fiára, Prahládra kiemelkedő bhaktaként tekintünk, míg annak fia, Virocshana megint csak démoni személy volt. Virocshana fia volt Bali, aki bár jórészt a család démoni vonásának örököse volt, mégis Visnu nagy bhaktájává vált. Ezek alapján megállapítható, hogy vannak ugyan példák, amit nyújthatunk a családon belül a fiatalabb nemzedéknek, de hogy követik-e a mintát (legyen az ló vagy rossz), az a saját hajlamaikon és tapasztalásaikon múlik jórészt. A származás csak akkor értékelhető, ha töretlenül pozitív vonásokban nyilvánul meg generációkon keresztül, de büszkeségre még ez sem adhat okot, legfeljebb mások el nem várható elismerésére.

Ugyancsak ma: Dzsíva Gószvámí megjelenése

Dzsíva Gószvámi Szanátana Gószvámi és Rúpa Goszvámi unokaöccse volt és Rúpa tanítványa. Míg Szanátana a vaisnava gyakorlatot mutatta be hűen és Rúpa ebben a témában írt számtalan szanszkrit nyelvű verset, Dzsíva feladata Rúpa utasítására az volt, hogy ennek filozófiáját tárja fel a maga írásaiban. Ők hárman közel egymillió verssel gazdagították a vaisnava irodalmat, melynek mennyiség tekintetében a döntő részét Dzsíva Gószvámi jegyzett le.Közvetlen tanítványai a Bharma-Mádhva-Gódíja Vaisnava tanítványi láncolatban olyan nagyságok, mint Naróttama Dász Thákura, Srinivász Ácsárja és Sjámananda Pandit, akik mindhárman további kiváló tanítványokkal gazdagították az elődök követőinek táborát. Dzsíva Gószvámi óta senki sem volt még képes hozzá hasonló mértékű irodalmat összeállítani, de az ő munkájának is köszönhetően  azóta is más és más különböző képességekkel rendelkező ácsárják jelennek meg ebben a láncolatban. Saját péladamutatásuk súlypontját az ő filozófiájának és Szsanátana, valamint Rúpa Gószvámí gyakorlatának egy-egy elemére helyezve adnak felbecsülhetetlen értékű tanítást a lelki életet gyakorlók számára.Már az is nagy szerencse forrása, ha valaki megfelelő hangulatban megemlékezik ma ezekről a Vaisnava nagyságokról, köztük pedig Dzsíva Gószvámíról. 

Lalita-sasti

Holnap lesz Rádhástami, Srimati Rádhika megjelenésének napja, tegnap pedig Lalitá Mandzsári megjelenésére emlékezhettünk.Ahogyan Rádhá elválaszthatatlan Krisnától, úgy Lalitá mindkettőjüktől. Krisnához Rádhával azonos érzések fűzik, de ő a szívében Rádhát és Krisnát ünnepli és minden lehetséges módon az Ő szerelmi kedvteléseiket szolgálja. Tanúja mindennek és semmilyen odaadó cselekedet vagy felajánlás nem juthat el az Isteni Párhoz, csak rajta keresztül. Amint észreveszi a legkisebb odaadást és lelki törekvést, azonnal személyesen ajánlja a szádhakát Srimati Rádháráni figyelmébe és kéri Őt, hogy még több bhaktival áldja meg a hívőt.A Brahma-Madhva-Gódíja-Vaisnava szampradája (lelki tanítványi láncolat) Lalitá személyén keresztül kapcsolódik Rádhához, Rajta át pedig Krisnához. Lalitá az Isteni Pár előtt álló utolsó és megkérdőjelezhetetlen tekintély ebben a sorban.A közel két éve eltávozott Rohini-prija a következő sorokba válogatott össze pár érdekességet Srí Lalitával kapcsolatban:Lalitá, Rádhá talán legkedvesebb barátnője, nagyon bizalmas társa Uccshagrámban jelent meg, amely nagyon közel van Varsanához. Szahí Giri Parvatnak is nevezik, mert itt játszottak Rádhá barátnői, és a dombokon még ma is látszik a lábnyomuk. Néha képeket rajzoltak a földre, és még a képek nyomai is meglátszanak.Lalitá egyidős Rádhával(egy nappal idősebb), és nagyon szép, olyan az arca, mint a telihold ősszel. Szívesen visel tarka ruhákat, „amelyek színe olyan, mint a páva tolla”. Mindig Rádhá és Krsna találkozásait szolgálja, ágyat készít nekik virágokból, legyezi őket, letörli Rádhá arcáról az izzadságcseppet, bételt ajánl fel Krsnának. Eloszlatja a félreértéseket, megbékíti Rádhát, ha valami okból megharagudna Krsnára. Bármi baja volt Rádhának, először Lalitához fordult: „Kedves Lalitám, kérlek, hallgass meg. Nem tudom elviselni azt a szenvedést, amelyet a Krsnától való elkülönülés láza okoz, és nem vagyok képes arra sem, hogy ezt megmagyarázzam neked. Olyasmi ez, mint a cserépformában megolvadt arany. Ez aláz nagyobb gyötrelmet okoz, mint a méreg, és jobban lesújtja az embert, mint a villámcsapás. Éppen úgy szenvedek, mint aki kolerában haldoklik. Ez a láz minden bizonnyal nagyon magas, ha ilyen nagy fájdalmat okoz nekem. (Lalitá-Mádhava)Lalitá néha leveleket is ír Krsnának Rádhá érdekében, pl: „Drága Krsnám, távolléted annyira felzaklatta Rádhá elméjét, hogy elájult és összeesett. Ó Kamsza ellensége, kiváló politikus lett belőled, s így feltételezhetően enyhülést tudsz nyújtani mindenkinek. Kérlek, vedd hát fontolóra Rádhá szánalmas helyzetét, másképp hamarosan halálának hírét hallod majd. Akkor talán bánkódni fogsz, noha most boldog vagy.” (Lalitá-Mádhava)Lalitá meg is dorgálja Krsnát, pl. amikor a hattyúval üzen neki Mathurába: „Ó Krsna, rasza-tánc szakértő élvezője, ha valóban elhagytad Rádhát, akinek szerelme minden pillanatban egyre forróbb lett, akkor átok arra a muszlinkendőre, amelyet az orra alá tartunk, és amely rebbenésével jelzi, hogy még van benne valamennyi kevéske élet.” (Hamsza-dúta 96)„Ó Jadu-dinasztia ura, most, hogy elhagytad Vradzsát, a teheneket mindenféle betegség sanyargatja, a Góvardhan körüli terület ki akar száradni, Vradzsa hamarosan Rádhá nélkül marad, aki belehal a Tőled való elválásba. Látni, milyen nagy szerencsétlenség táncol ezen az egykor boldog földön. Hogyan maradhatsz közömbös, amikor mindazok a démonok, akiket egyszer már megöltél, most újra itt táncolnak, és gyönyörködnek abban, hogy nem vagy jelen?” (Hamsza-dúta 134)Krsna olyan hálás volt a szép szolgálatáért, hogy egyszer, amikor szomjas volt, a fuvolájával egy egész tavat teremtett neki, a Lalitá-kundát.Lalitá mindig emelkedett és kifogástalan helyzetben van. Néha rászól Rádhára, ha nem ül rendesen, vagy kapkodva öltözik, nem köti meg jól a szárit, mert úgy siet Krsnához. Rádhá a siksa-gurujának tekinti, bár ő maga néha szemrehányást tesz magának, hogy talán mégsem kellett volna mindig tanácsokat adnia. Valahányszor Krsna ravaszkodik, Lalitá mindig keresztüllát a tervein, kitalál valami még nagyobb ravaszságot, így fűszerezi szerelmes kedvteléseiket. Rádhá annyira szereti őt, hogy játékból megrendezte Krsna és Lalitá esküvőjét. Lalitá talpait a gopík bekenték piros festékkel, és ezek a nyomok ma is látszanak a Triveni-kút körül.Lalitá nagyon közel állt Rádhához, de mégsem látta soha azokat a bizalmas kedvteléseket, amikor Krsna nagy, intenzív szeretetében lassan átvette Rádhá színét és hangulatát. Csak később, Rámánanda Rája formájában láthatta meg, hogyan takarja el szép lassan Rádhá aranyos csillogása Krsna sötét testszínét.Srí Rúpa Goszvámi: Srí Lalitástakam (Nyolc vers Lalitáról)1. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. Srí Srí Rádhá-Mukunda lótuszvirág lábainak izzadságát imádja, és vakmerően cselekszik, mert forró baráti érzelmekkel van Irántuk.2. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. Arca elhomályosítja a telihold nektári ragyogásának a szépségét, szemei olyanok, mint a megriadt őzé, és nagy művészettel díszíti fel Srí Rádhikát.3. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. Káprázatos selyemruhát visel, amely olyan színű, mint a pávakakas kiterjesztett farktollai, szép blúzt hord, és arcának színe felülmúlja a gorocsana aranyos fényét.4. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. A baloldali hősnők művészetére oktatja Srí Rádhikát, mondván, „Rádhe! Utasítsd el határozottan Vradzsa királyának ravasz fiát. Ó erkölcstelen leány! Hallgass ide! Ne légy gyenge! A te érdekedben beszélek. Ne hódolj be Neki.”5. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. Szemei vörösek lesznek a haragtól, ha észreveszi, hogy Vradzsá királyának fia csak egy kicsit is becsapta Srí Rádhikát; ekkor azonnal zavarba ejti okos szavaival.6. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. A tehénpásztorok királynője, Jasodá iránti szerető vonzalom hajléka, ő tanítja a barátság művészetét az összes szakhínak, és egyenlően szereti Srí Rádhikát és Krsnát.7. A. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. Minden lányt megkér Vradzsában, hogy csatlakozzon Vrsabhánu leánya köréhez, és teljesíti annak a lánynak (vagy Rádhának) a kívánságait. B. Minden vágya egyszerre beteljesült, amikor látta, hogy egy bizonyos személy állja el Srí Rádhá útját Vradzsában.8. Hódolatomat ajánlom Lalitá devínek, akinek számos csodálatos tulajdonsága van. Mindig Rádhá és Vradzsendraszúta találkozásának ünnepét élvezi, és ő a legelső Rádhá összes kedves barátnője között Gokulában.9. Srí Rádhiká, Kírtidá ura (Vrsabhánu király) családjának kívánságokat teljesítő, ragyogó virágszára mindenkit nagy szeretettel a saját barátnői vagy szolgálóleányai közé számít, aki tiszta meglátással mondja el ezeket az imákat, amelyek Lalitá csodálatos tulajdonságait dicsérik.