Vámana Déva és Dzsíva Gószvámí megjelenése

Vámana Déva megjelenése

Ma Vámana Déva megjelenésére emlékezünk. Erről az eseményről, okáról és kimenetéről a Srímad Bhágavatam 8. Énekének 18. fejezete számol be és két fontos üzenete van ennek mindenki számára.

Történt abban az időben, hogy Prahlád Maharádzs (akire mint az Úr egyik legkiemelkedőbb bhaktájára gondolunk) unokája, Bali Maharádzs nagyapjának a démoni természetét és hajlamait örökölve 100 hatalmas áldozatot mutatott be, melyek eredményeként a félistenek hatalmát is megrengette és az egész világ uralkodójává vált. A félistenek kétségbeesésükben az Úr Visnuhoz fordultak segítségért és kérték, hogy vessen véget az áldatlan helyzetnek. Visnu jószándékáról és beleegyezéséről biztosította a félisteneket, majd pedig Bali megleckéztetésére felvette Vámana Déva alakját és aként jelent meg a Földön.

Vámana Déva Visnu ötödik inkarnációja és egy törpe (ma talán liliputinak neveznénk) bráhmana külsejével bírt. Visnu ebben az alakjában látogatta meg Balit, aki démonikus természete ellenére is kifogástalan vendégszeretetben részesítette Őt, ahogyan a védikus előírások diktálják. Becsülte, mint vendéget és tisztelte, mint bráhmanát. Miután megvendégelte, feltette az előírásos kérdést: mit tehetne még, amivel az elégedettségét szolgálhatná.

Vámana Déva mosolyogva csak annyi területet kért Bali Maharádzstól, amennyit három lépéssel át tud szelni. Bali rendkívül nagyra értékelte a bráhmana szerénységét és persze örült is, hogy úgyszólván semmibe sem kerül a kérés teljesítése, ígyhát örömmel adta a beleegyezését.

Vámana még mindig mosolygott és elképzelhetetlen mértékű és gyorsaságú növekedésbe kezdett. Két lépsébe telt csupán, hogy átszelje az univerzumot és nem volt már hová lépnie. Megkérdezte hát Balitól, hogy hvá helyezhetné harmadikként a lábát, mire Bali felismerve önnön kicsinységét dandavatját ajánlotta Vámana Déva előtt és arra kérte, hogy helyezze lótuszlábát az ő fejére. Vámana örömmel teljesítette a kérdést és megáldotta ezzel Balit. Bár innentől “hivatalosan” is rendelkezett Bali Maharádzs életével és birodalmával, Ő mindkettőt meghagyta Balinak, de röviden emlékeztette rá, hogy mekkora baj forrása lehet a büszkeség, ha nem ismeri fel az ember és hagyja, hogy az eluralkodjon rajta és az életét irányítsa.

A büszkeség hibájára való figyelemfelhívás mellett a a történet másik fontos üzenete az, hogy semmit sem számít a születés (erre sem lehetünk büszkék) és nem ad előjogot semmire. A példa igazolja a legjobban: Hiranyakasipu Balinál is összehasonlíthatatlanul nagyobb hatalommal rendelkező démon volt, aki úgyszintén arra “kényszerítette” Visnut, hogy eljöjjön ebbe a világba, mint Nrisimhadéva és leszámoljon vele. Fiára, Prahládra kiemelkedő bhaktaként tekintünk, míg annak fia, Virocshana megint csak démoni személy volt. Virocshana fia volt Bali, aki bár jórészt a család démoni vonásának örököse volt, mégis Visnu nagy bhaktájává vált. Ezek alapján megállapítható, hogy vannak ugyan példák, amit nyújthatunk a családon belül a fiatalabb nemzedéknek, de hogy követik-e a mintát (legyen az ló vagy rossz), az a saját hajlamaikon és tapasztalásaikon múlik jórészt. A származás csak akkor értékelhető, ha töretlenül pozitív vonásokban nyilvánul meg generációkon keresztül, de büszkeségre még ez sem adhat okot, legfeljebb mások el nem várható elismerésére.

Ugyancsak ma: Dzsíva Gószvámí megjelenése

Dzsíva Gószvámi Szanátana Gószvámi és Rúpa Goszvámi unokaöccse volt és Rúpa tanítványa. Míg Szanátana a vaisnava gyakorlatot mutatta be hűen és Rúpa ebben a témában írt számtalan szanszkrit nyelvű verset, Dzsíva feladata Rúpa utasítására az volt, hogy ennek filozófiáját tárja fel a maga írásaiban. Ők hárman közel egymillió verssel gazdagították a vaisnava irodalmat, melynek mennyiség tekintetében a döntő részét Dzsíva Gószvámi jegyzett le.

Közvetlen tanítványai a Bharma-Mádhva-Gódíja Vaisnava tanítványi láncolatban olyan nagyságok, mint Naróttama Dász Thákura, Srinivász Ácsárja és Sjámananda Pandit, akik mindhárman további kiváló tanítványokkal gazdagították az elődök követőinek táborát. Dzsíva Gószvámi óta senki sem volt még képes hozzá hasonló mértékű irodalmat összeállítani, de az ő munkájának is köszönhetően  azóta is más és más különböző képességekkel rendelkező ácsárják jelennek meg ebben a láncolatban. Saját péladamutatásuk súlypontját az ő filozófiájának és Szsanátana, valamint Rúpa Gószvámí gyakorlatának egy-egy elemére helyezve adnak felbecsülhetetlen értékű tanítást a lelki életet gyakorlók számára.

Már az is nagy szerencse forrása, ha valaki megfelelő hangulatban megemlékezik ma ezekről a Vaisnava nagyságokról, köztük pedig Dzsíva Gószvámíról.

 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.