És ha macskás vagyok? Akkor mi van?

Úgy mint “bhakta”, nem sok emberre van hatásom és annaál is korlátozottabban csupán. Sosem volt ez máslépp.

Néhol időt és helyet hagyok erre másoknak és a magam életében, hogy meg-megjelenjen valaki, aki erre reagálni kíván valahogy, de nem ez az általános. Nem úgy alakul az életem és benne én magam sem, hogy ez különösebb képpen jellemezzen. Nem hagyok nyomot, talán csak pár esettől eltekintve…

Ezen a ponton azért meg kell jegyeznem hogy volt vagy van az a kívétel, amire feltétlen érdemes megemlékeznem. Nem magam miatt, hanem mert az eset főbb szereplője feltétlen emlékezetet és tiszteletet érdemel: Volt akiről csupá élete legutolsó napján tudtam meg, hogy milyen (nem mekkora!) hatást gyakoroltam rá valamilyen számomra sem ismert módon. Azon a napon megtudtam, hogy a megelőző cirka tíz év alatt megvette a magyar nyelven elérhető összes könyvet, amiről azt gondolta, hogy köze lehet a vaisnava hithez. Srímad, Bhágavatam teljes, Bhagavad-gíta, Caitany Caritamrta stb. Nem csak megvette, de elolvasott mindent és azon keresztül próbált képet kapni rólam és arról, amit a magam sekélyes módján képviselni vagy közvetíteni próbáltam. A helyzet pikantériája, hogy a családjaink régóta álltak egymással ellenséges viszonyban, aminek már az eredeti okáról is csak legendák szóltak, én pedig igyekeztem ezalól kivonni magam… Mára a két család viszonya is enyhült, szinte megbékült. Sajnálom, hogy ehhez az ő eltávozására és annak egészen speciális körülményeire volt szükség…

Nem vagyok egy olyan ember, aki könnyen osztja csak úgy, ami benne van. Kevés kapcsolatot ápolok, de azt maximális felelősséggel igyekszem fenntartani. Ameddig megy.

Ma azonban: az eddigi nyolc (8!) kinti-benti macskánk mellé további 5 érkezett. Az állategészségügyben dolgozó és állatmentő kapcsolatokkal rendelkező lányom keresett ideiglenes szülőket (gazdikat) egy parkoló autó alatt megszült anya cicának és négy kis kölykének. Végül ők is nálunk kötöttek ki. Ideoglenesen vagy végleg… Nem tudom, hogy mit hoz a jövő ezeknek a kis cicáknak, de én boldog leszek akkor is, ha velünk maradnak és abban az esetben is, ha más, megbízható gazdára lelnek. Ez vagyok én. Ez lennék én? Nem tudom. Ezen töröm a fejem. Talán jobb nekem és szerencsésebb, ha a kertemmel foglalkozok és a mentett macskákkal, mint emberekkel, akikért másfajta felelősséget kell vállalni. Nem tudom, de engem ez is kielégít.

Még valami, ami most beugrott. Nem egy közönséges, hanem a legédesebb teher az a felelősség, amit a guruim felé tett ígéreteim rónak ki. Valahogyan mégis csak nyögve nyelősen megy. Akadozva. Nem úgy, mint a macskákról való napi gondoskodás. Jó lenne, ha lendületet kaphatnék ebben is, de egyelőre… Maradnak a macskák és örülök még annak is, hogy legalább ennyi felelősségtudat van a markomban. Talán ez jelenti azt a körülményt és helyzetet, amiben nekem tanulnom kell és meg kell erősítenem a személyes felelősségvállalást. Ha innen nézem, nincs ezzel semmi baj. Meg egyébként sem, mert macskásnak lenni jó….

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.