Mit használjunk? AVON vs. valódi szépítőszer

Ma újabb szépítőszerekkel találtam haza és bal kézzel szerencsétlenkedve rögtön el is helyeztem őket a szépség-palettámon.Apropó szépítőszerek! A tükör előtt álldogálásnak és magunk Avon-termékek tucatjaival való borításának nincs valódi hatása ahhoz képest, amit a cserepes vagy szabad földben elhelyezett növények gondozása jelent. A növények nagyon-nagyon hálásak! Képességeik szerint egyénileg és kamatostul sugároznak vissza mindent, amit a kertészük rájuk fordít. Ez a sok-sok visszasugárzott pozitív energia aztán összegződve megtapad a kertészen és máris fordítva áll a dolog: ő fog gyarapodni és "szépülni" a virágainak felé fordulása törődése által.Ja, hogy nem a teste szépül... Másodlagos... Sokad rendű a csodához képest, ami belül megy végbe és ami mintegy megmagyarázhatatlan jelenség, jól érzékelhetően mindenhová elkíséri! Az egyszerű törődés a legnagyobb hatásfokkal működő szépítőszer, amit kertész és növénye egymásnak nyújtanak....

Diwali

Ma van Diwali és én már tegnap ennek a hangulatában úsztam. Sok történet jutott eszembe Rámával kapcsolatban és valahogy a felszínre úszott egy, amit már hosszú ideje, hogy elfelejtettem. Úgy látszik csak egy időre. Szerencsére.Ez a történet szorosan kapcsolódik a Ramacandra Vijayotsava ünnephez mind naptárilag, mind pedig a Rámájana eseménysora szerint.Még mielőtt beteljesedett volna Ráma győzelme Rávana felett, aki elrabolta Tőle hitvesét, Szítát, előbb el kellett érnie Lankát, Rávana birodalmi központját, az óceánon fekvő, bevehetetlen szigeterődítményt. Sokan voltak ebben a segítségére: Laksman, az Őt soha el nem hagyó testvére, Szugríva, a majmok királya, Hanumán, az ő hadvezére, Vibhísana, Angada, Níla, Dzsambaván, aki a medvék felett uralkodott, Garuda és felsorolni is sokáig tartana, nem hogy méltón megemlékezni róluk. Amikor a majmok hidat építettek, hatalmas, hegynyi kövekkel száguldoztak a Himalája és a déli óceán partja között, melyeket a vízbe terítettek. Ekkor tűnt fel egy aprócska mókus, aki szintén szerette volna kivenni a maga részét a támadás fontos előkészületeiből. Amit csak elbírt, minden kavicsot összeszedegetett és vitte, ahogyan csak tudta. Ez volt az a pont, amikor Hanumán saját szolgálata fontosságának tudatában büszkévé vált a szolgálatra, amit végzett (hiszen ő hegyeket hordott!) és próbálta a mókust elküldeni. Amikor ezt az Úr Ráma látta, szelíden, de nagyon határozottan megfedte Hanumánt:Kedves Hanumán! Hálával tartozom a hűségedért és a nagyszerű szolgálatért, amit felajánlasz, de helytelen dolgot követsz el, amikor mások odaadását vagy annak eredményét lekicsinyled. Semmi sem számít, csak az odaadó érzelmek, amelyek a szolgálatot életre hívják. Nem lehet két szolgálatot egymáshoz mérni vagy egymással szembe állítani. Arra csak önmagában lehet tekinteni, nem pedig valaki máséhoz viszonyítva.”A következő dolog már, ami felé az elmém száguldott a Bhagavad-gíta 9.26 volt, melyben Krisna ezt mondja:

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati tad ahaṁ bhakty-upahṛtam aśnāmi prayatātmanaḥ

Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.”

Nem kér Ő senkitől sem bazilikát vagy sorházat, hatalmas áldozatot, hanem csak a szeretetet, ami az áldozat végzésére vezeti a hívőt. Amennyi a szeretete valakinek és amilyenek a testi adottságai és anyagi körülményei, azoknak a függvényében tud csak felajánlani bármit is. Krisnának nem a felajánlott (anyagi) dologra van szüksége, hiszen Ő eleve mindennek a birtokosa. Ísopanisad 1:

īśāvāsyam idam sarvaṁ

yat kiñca jagatyāṁ jagat

tena tyaktena bhuñjīthā

mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam

„A világegyetemben az Úr gyakorol minden hatalmat és Ő a birtokosa mindennek. Ezért az embernek csak azon szükségszerű dolgokat szabad elvennie, amelyek az ő számára vannak félre téve, tartózkodva minden mástól, jól tudván, hogy az kihez tartozik.”

Tulajdonképpen sem a lemondás, sem pedig a felajánlás nem ezekről a dolgokról szól. Lemondani nem tudunk arról, ami soha sem volt a miénk. De lemondhatunk a birtoklás vágyáról, lemondhatunk az Istentől való függetlenségre irányuló vágyról és megköszönve a létezésünket és hogy kapcsolatban lehetünk Istennel, a szeretetünket felajánlhatjuk, illetve azokat a cselekedeteket, amelyeket ez az odaadó érzés kényszerít ki belőlünk. Miután azonban egyéni lelkek vagyunk és a kapcsolatunk is egyéni az Úrral, ezt az érzést, ennek mértékét, mélységét és a szolgálatot, amit éppen végzünk, senki sem sem hasonlíthatja össze senki máséval, mint ahogyan mi sem hasonlíthatjuk magunkat másokhoz. A saját kapcsolatunkat kell elmélyítenünk és abban kell fejlődnünk, mint ahogyan mindenkinek.

Ez nem mindig könnyű, hiszen bennünk is él egy Rávana, aki a Legfelsőbb energiáját és tulajdonát élvezni akarja, mégpedig a Legfelsőbb nélkül. Nekünk magunknak is meg kell vívnunk ezt a harcot, ami csak magunkkal szemben tanúsított őszinteséggel megy, hiszen aki nem gondolja, hogy van hová fejlődnie, annak esélye sincs. Mivel csak porszemek vagyunk és még annál is kevesebbek, a magunk Rávanája elleni harcban nagy segítséget jelenthet, ha egyenesen Rághavához fordulunk támogatásért, aki már bemutatta, hogy Rávana legyőzhető.

Ne legyünk büszkék egyetlen tulajdonságunkra sem. Nem lehetünk legjobbak, legszebbek, legokosabbak stb.... mint ahogyan nem lehetünk büszkék a lemondásunkra és odaadásunkra sem (büszkeség az anti-büszkeségre). Rávana a büszkeség mindkét módjával fertőzött: kevély, vagyis önmaga nagyságában megelégedett, aki többre tartja magát Istennél (ez belülről jön) és büszke, vagyis szüksége van a külső visszaigazolásokra: „Igen, jól nézel ki! Hatalmas vagy! Te vagy a legintelligensebb!...” Rávana nevének egyik jelentése „Sírató”. Nem ő sirat, hanem mások életében idézi elő a nagyfokú szomorúságot. Minél kisebb helyre szorítjuk vissza és minél kevesebb teret engedünk neki a magunk életében, annál kevesebb szomorúságra adunk okot a Legfelsőbbnek, aki egyedül az egyéni lelkek szeretetének felébredésére vár és az abban való fejlődésüknek tud igazán örülni.

Köszönjük meg mindennap, hogy megnyilvánult előttünk a lelki tanítómester formájában és azon fáradozik, hogy kimentsen minket az illuzórikus energia karmaiból és kivéreztesse bennünk Rávanát és Kumbhakarnát!

lemondás…

Egy nagyon kedves barátom és jóakaróm szavai: 
Nem azért vagyok sannyasi, mert jó bhakta vagyok. Nem. Azért vállaltam a lemondott rendet, hogy ezen keresztül olyan jó bhaktává válhassak, mint körülöttem olyan sokan, akik más és más ashramban vannak. Nekem ez az út és az eszköz az ő lelki magasságuk eléréséhez. Remélem, hogy ez a lemondás egyszer elhozza számomra azt, amivel ők már rendelkeznek.És egy másikuké:
Nincsenek menekülési utak. Nem hagyhatunk hátra megoldatlan (élet)helyzeteket. Van problémánk és felelősségünk itt és most és lesz a jövőben is, bármilyen ashramban. Amit most kellene megoldanunk, de nem tesszük, az a jövőbeni helyzet természetes feladatai és felelősségei melett pluszként fog jelentkezni.Szerencsés vagyok, hogy ilyen guruim és barátaim lehetnek....

deja vu…

Nem könnyű (a neten) egy olyan, Szoboszlóhoz kapcsolódó képet találni, ami nem a helyre annyira jellemző, felhőtlen érzékkielégítést ígéri vagy mutatja be... Külön örültem ennek a főharangot bemutatónak. Nevezzük nyugodtan a lélek harangjának...

Tavaly is és az idei családi nyaralás során is ennek a harangnak a közelében találkoztam olyan komoly és előítéletektől mentes emberekkel, akikkel valóban öröm a beszélgetés. Nyitottak, figyelmesek, odafigyigyelőek mind maguk, mind pedig kifelé, a környezetük irányában. Ezeknek a találkozásoknak köszönhetően volt lehetőségem tavaly egy Bhagavad-gítát elajándékozni, az ide év eddigi mérlege pedig egy újabb Gíta és szeretett lelki tanítómesterem egyik könyve (egy tematikus összeállítás a tanításaiból), a Szolidaritás harcosai...És most tartunk a nyaralás felénél... Kérem és várom a folytatást....

A Szomorúság Napja

Ritka eset, hogy valamilyen kényszert érzek a az itt következő témában megnyilvánulni, pláne hosszan és élesen. Most viszont előre elképzelhetőnek tartom, hogy a véleményemet nem fogom tudni abból a szempontból közvetíteni, mint ami legtávolabb álló szemlélő sajátja lenne, sem pedig röviden.Tegnap véletlen szerűen belefutottam egy vegyes összetételű Facebook csoport kommentáradatába. A kommentelést egy konkrét esemény indította el. Valaki hibát látott a csoport egy tagjának a viselkedésében és a tapasztalatait egy poszt formájában és a kifogásolt személy nevesítése kíséretében megosztotta a többiekkel. Ugyan ő a cselekedet ellen emelt szót, a folytatás első lépéseként a többiek azonnal a a személyt tették kifogásolhatóvá. Még itt sem állt meg a dolog: a személyt tovább azonosították azzal a valós (nem virtuális, nem Fb stb) közösséggel, aminek ő a mindennapi életben tényleges tagja és a viselkedés elleni kritikát immár rávetítették egy teljes közösségre. Mindez onnét ered, hogy egyes Vaisnava missziók tagjai (egyébként a korábbi tekintélyek és ácsárják által nem hitelesített módon) belesüllyednek az egymás elleni kritika hangulatába.A szóban forgó fiatal lány közösségét azonnal összemosták egy másik közösséggel, ami valóban eltérést mutat a Vaisnava filozófiától és hagyományoktól és annak a közösségnek a közkeletű (nem saját meghatározásuk önmaguk azonosítására) nevét mintegy szitokszót szórták a lányra, aki követett el hibát vagy nem, mégiscsak egy Vaisnava hívő. Az ő közösségének tagjaként pedig bennem ez futott végig:Sohasem volt jellemző az (bár a legritkább esetekben előfordult), hogy korábbi ácsárják és tekintélyek névvel illessenek közösségeket, melyek filozófiai vagy vallásgyakorlati hibáitól el akartak határolódni és erre másokat is biztattak. Ezzel szemben a gyakorlat az volt, hogy az elhajlást mutató közösségre jellemző szimptómákon keresztül írták le, hogy mi is az az elv vagy forma, amitől távolságot akarnak tartani, amitől elhatárolódnak.Mit jelent egyáltalán ez az elhatárolódás vagy elutasítás? Ha valamitől elhatárolódok, akkor elsőként is nem keresem vele a kapcsolatot. Nem vállalok vele közösséget. Nem adok számára és nem fogadok el tőle szangát, vagyis társulást. Nem engedem, hogy akár csak kísérletet tegyen az elmém, a tudatom és általában a véleményem befolyásolására. Mindezzel azt nyilvánítom ki, hogy tőle független vagyok és nincs és nem is lehet befolyással a magam lelki fejlődésére. Elveszítem azonban ezt a függetlenséget, ha kényszert érzek arra, hogy (egyébként tökéletesen szükségtelen módon) alkalmanként vagy gyakran kifejezzem az iránta való kritikai észrevételeimet és ebben látom önmagam lelki fejlődésének legjobb megnyilvánulását. Ezen a ponton legalábbis egy egy időre már búcsúzhatok is a fejlődéstől.Számtalan érvet lehetne felhozni nyilván pro és kontra, de legfontosabbnak és örök érvényűnek a következőket tartom csupán:Rúpa Goszvámí a Srí Upadesámrita című művének (Tanítások nektárja – egyben pedig a Vaisnava etikett kézikönyve) 5. versében a következő utasítást adja:kṛṣṇeti yasya giri taṁ manasādriyeta dīkṣāsti cet praṇatibhiś ca bhajantam īśam śuśrūṣayā bhajana-vijñam ananyam anya- nindādi-śūnya-hṛdam īpsita-saṅga-labdhyā

Elménkben kell tisztelnünk azt a bhaktát, aki vibrálja az Úr Krisna szent nevét, alázatos hódolatunkat kell ajánlanunk annak a bhaktának, aki lelki avatást (diksát) kapott, és a múrti imádatában foglalja le magát, társulnunk kell az olyan tiszta bhaktával, és hűségesen kell szolgálnunk azt a tiszta bhaktát, aki fejlett szinten áll a töretlen odaadó szolgálatban, és akinek szíve teljesen mentes mások kritizálásának hajlamától.”

Nem differenciál tehát Rúpa Goszvámí missziós tagságok és azok közötti eltérés alapján. Aki valamilyen módon Krisna vagy Csaitanya Maháprabhu küldetését teljesíti, azt az Ő bhaktájukként azonosítja függetlenül attól, hogy a tanítványi lánc (fa) melyik ágát képviseli, számára pedig a saját helyzetének megfelelő tiszteletet ír elő a legfontosabb belső jellemző alapján. Nem mondja azt, hogy azonosulni kell mások esetleges hibáival, de magát a dzsívát, aki lelki minőségét tekintve teljesen azonos önmagunkkal, a saját lelki szintjének megfelelően tisztelni kell. Tértől és időtől függetlenül. Mindenhol és mindenkor. A múlt, a jelen és jövő bhaktáira egyaránt érvényesítve. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a kritizálás hajlama az egyik legborzalmasabb hiba, amelybe egy bhakta belezuhanhat.

Sríla Prabhupád (és korábban mások) megerősítettek, hogy ma minden gaudíjía-vaisnava rúpa-núga (Rúpa követője) (kell hogy legyen). Aki azonban félreértés miatt vagy a tudatosan figyelmen kívül hagyja Rúpa utasítását, az rúpa-anuga (rúpánuga). Nem követi Rúpa Goszvámít, hanem maga is letért a kijelölt útról.

Ragunátha Dász Goszvámí szintén nem tesz különbséget, hanem egyszerűen elismétli az egyik legfontosabb védikus utasítást: tiszteld a bráhmanákat! Az idézett irodalomnak megfelelően még csak a szampradáját sem írja elő, nemhogy a missziót, hanem egyszerűen csak a Gájatríval való felavatáshoz köti, ami önmagában hordozza a lelki megvalósítás egy bizonyos szintjét. Lehet ez a bráhmana akár Siva vagy Ganésa hívője is, a lényeg az, hogy felhatalmazással bíró követője egyik vagy másik lelki folyamatnak.

gurau goshthe goshthalayishu sujane bhusura-gane

sva-mantre shri-namni vraja-nava-yuva-dvandva-sharane

sada dambham hitva kuru ratim apurvam atitaram

aye svantardhatash catubhir abhiyace dhrita-padah

Óh, elme! Lábaidhoz borulok és édes szavakkal eképpen könyörgök hozzád: Kérlek, dobj el minden büszkeséget, és fejlessz ki különleges szeretetet a lelki tanítómesterem,Vradzsabhúmi, Vradzsa lakói, a Vaisnavák, a bráhmanák, a Gájatrí-mantra, a Szent Név és a transzcendentális menedék, vagyis Vradzs ifjú párja (Srí Srí Rádha-Krisna) iránt!”

Ezek tehát a védikus utasítások arra nézve, hogy mi a helyes viselkedés és hogy mit jelent a tolerancia és mások tisztelete.

Millió és millió helyen lehet találkozni a védikus szentírásokban a kritizálás hajlamának kerülendő mivoltáról és a veszélyekről, amiket magában hordoz. Aki szektás módon nem látja a bhaktát és a Vaisnavát bárki másban, aki kívül esik a saját missziójának határain, hanem külső vonások alapján elítél mindenkit (esetlegesen úgy, nem nem csak a saját elesett helyzetével nincs tisztában, de a saját missziójának tagjaiban nem veszi észre semmilyen kivetnivalót), az a legalacsonyabb szinten álló kanistha bhakta, bármilyen avatásokon és tisztító ceremóniákon ment is keresztül. Harináma, Gájatrí, szannyász.... mindegy. Ezek nem fogják megmenteni, ha a szívében nincs más, csak szektás elfogultság.

Ezért a helyzetért felelősnek tartok és hibáztatok mindenkit, aki ilyen viselkedést bátorít és táptalajt ad a gyűlölködésnek. Hibáztatok mindenkit, akinek a lelki tanítómestere tiszta ettől a viselkedéstől, de ő maga ahelyett, hogy a Guruját követné, másokra hallgat, akik naponta közelebb vannak hozzá és tudatlanságukkal vagy megfontolt gonoszságukkal módjuk van őt fertőzni. Hibáztatok mindenkit, aki tehetne ez a helyzet ellen, de önmaga kényelme és komfortja értékesebb annál, mint hogy szót emeljen vagy kiálljon az igazságért.

A legsötétebb jövőért dolgoznak az ilyen emberek. Mert előbb vagy utóbb, de mindez visszahullik önmagukra és a saját missziójuk őszinte tagjaira is egyaránt. Elő fog fordulni, hogy a materialista társadalom a hangoskodásban és mások szidalmazásában is élenjáró közösségeket éppen úgy meg fogják ítélni a saját tagjaiknak egyéni hibái alapján. Ennek a legrosszabb forgatókönyve az, hogy a legnagyobb létszámmal működő és így leginkább ismert missziók kerülnek ebbe a helyzetbe, már csak a tagságuk sokszínűsége (lelki fejlettségüket tekintve) miatt is. Kizárt, hogy ne lehetne könnyedén pár bűnös személy viselkedése alapján a teljes missziót ítélet alá vonni. Ebből egy valaki jöhet csak ki győztesen: Májá, míg a világon élő Vaisnavák mind a kárát látják.

Volt már ilyen a történelemben... durvábban zajlott, de a lényegét tekintve nincs különbség...

Annak a viszályokkal terhes kornak az lett az eredménye, hogy számtalan ember elhagyta Európát és elhajózott az Újvilágba, hogy ott békében élhesse a saját hitéletét anélkül, hogy üldöztetésnek lenne kitéve, vagy őszinte hívőként azt kelljen szó nélkül végig néznie, ahogyan a saját felekezete belefullad a mások elleni gyűlölködésbe és erőszakba. Az akkori Európa lakosságából 11millió embernek nem volt olyan szerencséje, hogy hajózhatott vagy vándorolhatott volna akárhová is. Őket egyetlen út várta és pedig az utolsó. Azokat a véres évszázadokat, majd pedig a lezárásukat (vesztfáliai béke 1648) közvetlenül megelőző több évtizednyi szakadatlan vallási háborút, melybe egész Európa belesodródott, ugyanez a fajta kritika, egymás el nem fogadása és a tolerancia hiánya hajszolta bele. Eredmény: az időről időre felbukkanó őrültek akár csak kis időre is, de megszereztek annyi hatalmat és támogatottságot, hogy megrendezzék az olyan rémségek sorát, mint amibe beleillik a párizsi Szent Bertalan-napi éjszakán lezajló szörnyűséges mészárlás.

Mondhatjuk, persze, hogy az más történelmi kor volt és más vallás (keresztény felekezet harcolt a keresztény felekezettel a béke és szeretet jegyében) és mi is mások vagyunk. Az igazság ezzel szemben az, hogy csak a kor és a díszlet változott. Mi magunk válunk a Vaisnava világ katolikusaivá, hugenottáivá és egyéb protestánsaivá. Az rossz eszme és a másik iránti gyűlölet ma is fertőz.

Azért imádkozok, hogy ennek az őrületnek egyszer vége legyen és ne olyanok jöjjenek állandóan velem szembe (se másokkal), akik vallási fanatizmusukban nem különböznek a hangoskodó és mindenkit szidalmazó állatvédőtől, aki pedig mindemellett két pofára zabálja a húst.

Vamsidas Babaji eltávozási napjára

Ma van a valaha élt legkiválóbb paramahamsa Vaisnavák egyikének, Srila Vamsidas Babajinak az eltávozási napja.Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Maharaj végtelenül tisztelte őt és előbb arra utasította tanítványait, hogy mindennap juttassanak gabonát és mahaprasadamot Babaji Maharajnak, majd pedig azt kérte, hogy néhányuk kísérje őt folyamatosan, bárhová is megy és szolgálják alázatosan. Titkos utasításba adta, hogy mindennap küldjék haza (Bhaktisiddhanta Sarasvati legközelebbi templomába vagy ashramjába) Babaji Maharaj ételmaradékait.Természetes alázata és büszkeség nélkülisége születésétől kezdve elkísérte az eltávozásáig. Egész életén át soha sem ejtette ki az "én", "enyém" és "nekem" szavakat. Önmagáról mindig egyes szám harmadik személyben beszélt és ezt is csak akkor tette, ha elkerülhetetlen volt.Imádott Gopala murtijától soha sem vált meg. Gyakran jött ki úgy a sátrából vagy kunyhójából, hogy Gopala a jobbján nyugodott. Bármerre ment is, a murti örökké az ő Ura volt és egyben bizalmas társa is az úton, akivel gyakran beszélgetett, sőt időnként veszekedett is.Vamsidas Babaji Maharaj a paramahamsák között is rendkívüli személynek számít, akinek nem csak viselkedése, hanem lelki nagysága is csak nagyon kevesek számára megérthető.

A daksin

Tegnap este egy szép történet jutott eszembe a Mahábháratából és egy beszélgetés során megosztottam valakivel. Ma még mindig sokszor terelődtek erre a gondolataim, így azt gondoltam, hogy egy bejegyzésként elhelyezem itt is, mindenféle komment vagy magyarázat nélkül. Végül is az számít, hogy maga a történet milyen saját gondolatot, felismerést vagy tanulságot szül meg az olvasójában és nem az, hogy  én mit mondok róla...

A daksin

Dronácsárja volt a tanítója egyaránt Ardzsúnának és Durjódhanának. Mikor Drona úgy látta, hogy a két herceg taníttatása lassan a végéhez közeledik, külön-külön maga elé szólította őket és mindkettőjüket megbízta egy-egy feladattal.- Durjódhana! Régóta tanítalak már. Most szeretnék tőled daksint kapni (ajándék, amit a hagyomány szerint a tanítvány ad a tanítójának) – mondta Drona.- Guru Maharádzs! Bármi is legyen az óhajod, vedd teljesítettnek! Csak mondd meg, hogy mit szeretnél és eléd hozom.- Egy hónapot adok a teljesítésre. Mire az letelik, állj elém újra és hozd magaddal azt az embert, aki mindenben feletted áll és jobb nálad!Majd Ardzsúnát is megszólította és hasonló feladatot bízott rá.- Ardzsúna! Egy hónap múlva ismét találkozunk, most menj az áldásaimmal és ez alatt a hónap alatt keresd fel azt a személyt, aki minden tulajdonságában elesettebb nálad és hozd őt elém.Ardsúna és Durjódhana egy időben, de külön úton indult, hogy megkeressék azt a személyt, akire illik tanítójuk leírása. Mindketten egyaránt reménytelennek látták a feladatot, hiszen önmaguk őszinte megvizsgálása alapján először is meg kellett határozniuk a saját helyzetüket és a keresett személy képét ehhez igazítani. Hol találhatnának az Ácsárja leírásának megfelelőt?Ardzsúna egyre nehezebb szívvel vándorolt, bejárta a világot és mindenkit, akivel csak találkozott, megvizsgált a tulajdonságai alapján. Egyik ember a másik után hullott ki a rostán, Ardzsúna pedig majd' eszét vesztette a fájdalomtól ha arra gondolt, hogy dolga végezetlenül kell hazatérnie. Nem evett, nem ivott, nem pihent, csak ment és kutatott, hátha mégis csak létezik az a személy, akiről Donácsája beszélt neki....Durjódhana szintén kiterjedt vizsgálatot végzett egy-két napon keresztül, de aztán belátta, hogy a lehetetlennel bízták meg, mert hát ki lehetne, aki mindenben fölötte áll? Hiszen még a félistenek sem.... akkor meg.... nyilván csak ugratja a tanítója és ezzel a gondolattal le is táborozott a maradék kis időre, úgy négy hétre, mert hiszen ha a feladat lehetetlen – mert csak az... - akkor neki ezzel nincs sok dolga.Közeledett az idő, hogy Ardzsúna haza felé vegye az irányt, hiszen közeledik az egy hónap vége és neki a megtett hatalmas távolság miatt még sok akadályt kellett leküzdenie, hogy időben Drona elé álljon és legalább ebben az egyben ne valljon szégyent. Nagyjából az idő tájt, mikor Ardzsúna azonos távolságra lehetett Dronácsárja áshramjától Dúrjódhana is elkezdte visszarendezgetni a dolgait a piknikkosarába és induláshoz készülődött. Végül ahogyan együtt indultak, úgy egyszerre is érkeztek.Mindketten megálltak tanítójuk előtt és szótlanságuk, zavart viselkedésük elárulta a sikertelenségüket. Lógott az orruk, bámulták a földet, rugdosták a kavicsokat, vörösek voltak, mint a főtt rák. Ardzsúna valóban mélyen meg volt rendülve, Dúrjódhanában azonban felmerült, hogy voltaképpen nincs miért aggódnia, mert miután a lehetetlennel bízták meg, nem jelenthet igazi felsülést az sem, hogy ő ezt nem tudta véghez vinni. Bármi járt is azonban a fejükben, tanítójukkal szemben nem mutathattak mást, mint valódi bánatot és mély tiszteletet.Drona előbb Dúrjódhanához fordult, hogy kikérdezze arról, amit végzett és milyen eredménnyel járt, míre Dúrjódhana így válaszolt:- Kérlek, bocsáss meg nekem, Guru Maharádzs! Nem teljesíthettem a feladatot, ami ugye eleve kudarcra volt ítélve. Mert hát annyira jó munkát végeztél velem... A legjobb tanítványt faragtad belőlem... Ha eléd hozok bárkit a világon és azt mondom, hogy ő jobb nálam, az nyilvánvaló csalás lenne. - Mire ezt elmondta, egészen meg is könnyebbült és már kicsit sem érezte rosszul magát. Hiszen burkoltan bár, de még dicsőítette is a tanítómesterét, így az biztosan elégedett lehet a helyzettel.Dronácsárja kérdésére Ardsúna így válaszolt:- Guru Maharádzs! Porba hajtom előtted a fejem. Kérlek, vedd el az életem, mert nem tudok a szégyennel élni amiatt, hogy bár csak egyetlen dolgot kértél tőlem, én azt sem tudtam teljesíteni. Ki lehetne hát nálam elesettebb és szerencsétlenebb? Az életem a tiéd.Az Ácsárja csak állt és mosolygott. Nem szidta őket, nem rótt rájuk semmilyen büntetést, hanem ehelyett így szólt:- Fiaim! Ha még nem lett volna alkalmatok összeismerkedni, engedjétek meg, hogy én mutassalak be titeket egymásnak! Dúrjódhana, ő itt Ardzsúna. Ardzsúna, ez itt Dúrjódhana. Ha nem is pont így gondoltátok, de a keresésetek sikeres volt. Dúrjódhana! Ardzsúna az, aki mindenben feletted áll és százszor jobb nálad, most pedig itt áll melletted. Ardzsúna! Akit neked el kellett hoznod, az is itt van Dúrjódhana személyében. Ő minden tekintetben elesettebb és szerencsétlenebb, mint te. Most pedig ismerjétek meg egymást! Köszönöm, hogy teljesítettétek a kérésemet és a daksint szeretettel elfogadom mindkettőtöktől....  

Nrisimha Caturdasi 2016

vedadri2Nrisimha Caturdasira készülünk.... Holnap lesz az ünnep, de ma sincs (sosincs) elég korán ahhoz, hogy egy kicsit meditáljak ezen a nagyszerű és rendkívüli formán. Reggel még Ugra Nrisimha, estére Prahlád-Nrisimha... és egész idő alatt Nrisimha Bhagaván....

Sok posztot látok róla az interneten. Olyat, mint ez is. Persze mindenki lázban ég, akinek mond valamit ez az ünnep, mégis néha az az érzésem, hogy aki így nyilvánosan megemlékezik róla, hacsak nem egy nyilvános programot hirdetve, az két dolog valamelyikét hajtogatja  magában.... Vagy Nrisimha Bhagaván hírnevét öregbítené (ha ugyan lehetne) vagy a sajátját.

Nrisimhadeva híre bejárta mindhárom világot. Lehet-e valaki Nála híresebb? A magunkét meg minek? Pláne egy ilyen szerencsés nappal összekötve…. Az ego javára kihasználni egy ilyen ünnepet, a legnagyobb vétek.Rá kell emlékezni és az Ő segítségét kérni az ego és az anarthák (nem kívánatos tulajdonságok) leküzdésében. Ahogyan harcba szállt Hiranyakasipuval, és legyőzte a megátalkodottat, ami Számára persze csak játék volt, és Prahláda segítségére (megmentésére!) sietett…. Azt kérem, hogy segítsen nekem is a magam Hiranyakasipuival leszámolnom és eltüntetni azokat az akadályokat, amelyeket magam lökdösök önnön magam elé. 

Belső Ösvény

12541083_1740811086147389_2379739904288321354_nEgy kedves barátom a Belső Ösvény - Bhagavad-gíta előadás-sorozat kapcsán több hiányosságra hívta fel a figyelmem. Ezeket meghallgatva és átgondolva arra jutottam, hogy minden megállapítása helyes volt, nagyon jól vette észre a koncepció alapvető gyengeségét.Most mindazok az észrevételek közül, amelyeket elém tett, egyelőre egyet akarok csak kiragadni és a Belső Ösvényt ebben az irányban vinni tovább. Ez két lépésből kell hogy álljon. Először is az egészet új alapokra helyezni, lévén, hogy maga a Bhagavad-gíta a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, ennél fogva pedig nem mond semmit azoknak sem, akik egyébként potenciálisan érdeklődnének, csak éppen ismeret híján nem tudnak kapcsolatot felfedezni a számukra ismeretlen Gíta és az önmaguknak talán már oly sokszor feltett kérdések között. Vagyis: ha és amennyiben a későbbiekben igény támad rá, meg lehet tartani a sorozatot, megelőzőleg viszont nagyobb aktualitása lenne egy szellemi jóga műhely alakításának. A Gíta tehát túl specifikus. Ha valamit meg akarok ismertetni, akkor talán célravezetőbb, ha először az adott dolog hatását írom le valamilyen módon, mert több figyelmet kaphat.Ennek a műhelynek a keretei között a résztvevők megkaphatnák azt a biztonságot és színteret, ahol nyugodtan előhozakodhatnának önmaguk spiritualitása szülte gondolataikkal és kérdéseikkel, valamint másokat meghallgatva lehetőségük nyílna a lelki életben és útkeresésben való továbblépésre, fejlődésre. A műhelynek meg kell őriznie az egyén választási szabadságát és emellett széleskörű lehetőséget kell biztosítania a spirituális út lelki gyakorlatainak, filozófiájának megismerésére.Az első lépés tehát azon útkeresők felkutatása és meghívása, akik komolyan keresik az anyagi létezéstől a valódi lelki azonosság eléréséig tartó út módjait és hajlandóak ezt másokkal együtt, egymás segítségére tenni.Ennek megfelelően a következő lépés egy olyan hirdetési felület és transzparencia kialakítása, amely első pillantásra közvetíti a lényeget az érzés vagy megértés útján, emellett pedig vonzó, figyelemfelkeltő és amelyen az aktuális tartalom gyorsan, egyszerűen kicserélhető egy állandó tartalom megtartása mellett.Arra kérnek mindenkit, hogy amennyiben ezen az alapon működő gyakorlati műhelymunkában lenne kedve részt venni, jelezze azt felém, illetve szívesen és köszönettel venném, ha lehetséges helyszíneket tudnátok ajánlani. Ajka megfelelőnek tűnik, de nincs elköteleződés mellette.

Hogy is van ez?

Ez már nem is annyira az internet, hanem az egyre gyorsuló és bővülő internet kora. Egyetlen leütés az Enteren vagy pöccintés az egéren szédületes mennyiségű új és újabb információt tol a felhasználó képébe, melyeknek 99%-a az átlag szörföző tekintetében ellenőrizhetetlen eredetű, forrásuk kibogozhatatlan és még a fennmaradó 1% sem biztos, hogy hiteles csak attól, hogy ismerjük a forrásukat. Mégis sokan egyre több dolgot vesznek készpénznek vagy éppen utasítanak el anélkül, hogy ezek hitelességét vizsgálat alá vetnék.imagesMinden percben hírek és hírek.... és csodaszerek... és ígéretek... és tart az internet indulása óta (azt megelőzően is más csatornákon).Érthetőnek tartom, ha valami a hírek szerint, vagy akár a valóságban kitolni látszik őket életük megszokott sodrásából, idegessé válnak. Idegességükben aztán olyan reakciót nyújtanak, ami esetleg őket megnyugtatja (nna, ezt most jól megmondtam! - gondolhatják), ezzel viszont megint másokat kergetnek őrületbe és késztetnek a maguk ellenvéleményének minél alaposabb kifejtésére. Egyre pipább mindenki….A Bhágavat Purána már a legelső fejezetben kifejti, hogy ez a kor, amiben élünk, a Kali Juga, vagyis a nézeteltérések kora. Így már érthető.Annál kevésbé értem viszont, hogy éppen azok közül sokan, akik a Bhagavad Gítát és a Srímad Bhágavatamot naponta forgatják és a jóga folyamatok közül a bhaktit kultiválják, napi rendszerességgel írogatnak elképesztő dolgokat, melyekben kitalált vagy ellenőrizhetetlen, kétes hitelességű hírekre adnak választ. Dühödtek és frusztráltak.letöltésSzidják a migránsokat (úgy általában), szidják a nem-eléggé-Nemzeti kormányt, szidják a Nemzeti kormányt, szidják az EU-t és a galaxis minden pontját, nem tűrnek semmilyen másságot (úgy sem, ha találkozási pontjuk sincs semmilyen mássággal), követelik ezt, elutasítják azt stb. Ráadásként olyanok is, akik nem 1-2-5, hanem 10-20-25 éve állnak (laza?) kapcsolatban a bhaktival. Így a bhakti legalapvetőbb elveivel lehetne találkozási pontjuk a saját életükben. Bőven.Miközben bhaktákként gondolnak magukra, irtózatot és dühöt mutatnak olyan emberekkel szemben, akikkel nagy valószínűség szerint sosem fognak találkozni és akiknek sem a véleménye, sem pedig a tettei nem a legmeghatározóbbak egy vaisnava életében.Ahelyett, hogy mindenről (minden anyagi dologról) ennyire határozott véleményt alkotnak, miért nem próbálják megérteni, hogy ha A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupád csupán fele annyira „nemzeti” felfogásban szenvedett volna, mint ők, akkor soha sem lett volna lehetőségük a bhakti megismerésére?Miért nem próbálják felismerni a SB.1.1.10. jelentését anélkül, hogy maguk is részévé válnának a tébolynak, amiről az ír és ahogyan a Kali-kort jellemzi?prāyeṇālpāyuṣaḥ sabhya kalāv asmin yuge janāḥ mandāḥ sumanda-matayo manda-bhāgyā hy upadrutāḥ„Óh, bölcs! Kali vaskorszakában az emberek rövid életűek. Örökké civakodnak, lusták, félrevezetettek, szerencsétlenek, s legfőképpen mindig zavarodottak.”Miért olyan hangosak és haragosak ahelyett, hogy csendben önvizsgálatot tartanának és felismerve hogy a kötőerők melyike hat rájuk a legerősebben, próbálnának azzal megküzdeni embertársaik helyett?Hogy nem jut eszükbe mások szidalmazása és gyalázása közepette a Bhagavad Gíta 5.18?vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇe gavi hastini śuni caiva śva-pāke ca paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és alázatos bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt (kaszton kívülit) is.”Mert ha eszükbe jutna, azután már tartózkodóbbak lennének. De nem….Annyi, de annyi véleménnyel találkozom, ami bárki mástól is logikátlan lenne, bhakták szájából, tollából viszont egyenesen sértő a bhakti elveivel szemben…. Elkeserít.Mindezek ellenére köszönettel és hálával tartozom nekik, amiért segítenek megértenem lelki tanítómesterem intelmeit, melyek az internet nagyon jól átgondolt, megfontolt és óvatos használata mellett szólnak. Hálás vagyok ezért és azt kívánom, hogy egyszer valaki nekik is próbálja meggyőzően, bölcsen és főleg szeretettel elmagyarázni annak a veszélyeit, amit tesznek.